Megvolt a vacsora. Kettő szelet párizsi, egy komolyabb körömhegynyi vaj, és kettő szelet kenyér.  A fejedelmi lakomához természetesen ital is jár, kancsóból citromos, cukros tea. „Kicsi” túlzással azért elmondhatom, hogy jól laktam…

Folyadékot még vehetek magamhoz éjfélig, majd onnantól semmi.

Lázmérés (36,4), majd hasfalba szuri (véralvadásgátló), hogy ne kapjak trombózist a műtét alatt. Ezt sajnos ismételni fogják nap nap-után.

Reggel fél 8-kor tolnak be a műtőbe, ahol is infúziót és katétert kapok, miután a gerincvelőmbe fecskendeztek némi érzéstelenítőt. Remélhetőleg ennek hatására csak az irulás-pirulás marad és semmi egyéb érzés az intimebb testrészem felől. Ezek után kicsit megborotválják a mellkasomat, hogy a „tappancsoknak” legyen megfelelő tapadási felület, majd jöhet még egy kis érzéstelenítő. Reményeim szerint átszundizom azt a két órát, amit rám szánnak az asztalon, de sajnos csak én vagyok ilyen optimista. A valószínűbb az, hogy hülye poénokkal fogom szórakoztatni a körülöttem serénykedő csapatot, ugyanis nem jellemző, hogy az ember elbóbiskol miközben faragják a lábát.

Nem izgulok. Várom, hogy essek túl a dolgon. Olyan soká van még a reggel fél 8. Hmmm-hmmm.

Egy zuhany és olvasás.

Reggeli ébresztő után (szóltam, hogy nem vagyok korán kelő) egy erős zuhany, ugyanis műtét után kb. 1 hétig cicamosdással kényeztethetem magam. Vagyis kényeztetnek a nővérek.

Ahogy Atos barátom kuncogva mesélte a nejének, hogy „képzeld el, még az alvázamat is megmosták!”

Kíváncsian várom a fejleményeket és amint tehetem megírom.

Addig is kezeket a paplan fölé, figyelnek a skacok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.